Nyitólap Kiállításunk   Rendezvények Vásárlás Elérhetőség Referenciák   Fazekas Szövetkezet emlékoldal    
Fazekas Múzeumunk
Képek <- "Így készül" -> Videók   Műhelyünk   Fazekas szerszámok   A Túri fazekasság története  
.
Akciós kerámiák
Ajándékcsomagok
TERMÉKEK:
Étkészletek
Ivókészletek
Konyhai kerámiák
Sütő edények
Apró ajándékok
Hűtőmágnesek
Gyertyatartók
Kerti edények
Órák, táblák, számok
Névreszóló
pálinkás poharak
Egyedi
ajándékötletek

ászf. adatvédelem
     
 

Mezőtúri fazekasság története

1. Első túri kerámiák

A Nagykunság déli részén található Mezőtúr a 19. század utolsó harmadára, az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött, csak Hódmezővásárhely előzte meg, ami a műhelyek számát illeti. Ezekben a műhelyekben több száz korongos és virágozó (díszítő) dolgozott, és a mezőtúri edények a vásározó fazekasok, illetve a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. A túri edény keresett árucikk volt a piacokon. A vásárlók praktikusságuk, jó minőségük és esztétikus megjelenésük miatt kedvelték az egyszerű köcsögöket, szilkéket, a fehér vagy sárga alapú, mívesen kikorongozott, gazdagon díszített mázas korsókat, lisztes bödönöket, kantákat.
Mielőtt ez az aranykor, vagy klasszikuskor beköszöntött volna, a település fazekasai már sok száz éve készítettek az itteni agyagból edényeket, kályhacsempéket. Levéltári adatokból, régészeti leletekből tudható, hogy a középkori Mezőtúron már korongoztak és égettek cserépedényt, voltak késői utódjaikhoz nagyon hasonló égetőkatlanok. Ezek a korai fazekasáruk még szinte mind mázatlan, ún.: feketekerámiák. Fekete és szürke falukra nagyon egyszerű, kaviccsal csiszolt vonalak, spirálok, körök, esetleg igen stilizált növények kerültek mint díszítőelemek. A nagyobb méretű edények falát rátétes abroncsokkal tették szebbé és erősebbé.

 

2.   Céhek alakulása

Valószínű, hogy a középkori kézművesek már valamiféle céhes formában dolgoztak, az viszont bizonyos, hogy a 18. század végén a mezőtúri korsósok kiváltságlevelet kaptak, majd ez a „Céh Forma Társaság” a 19. század elején a kiváltságait bővítette és azt meg is erősítette.
Mezőtúr a 18-19. században erős és jelentős város volt. Vására, amely a debrecenivel vetekedett, és a nagyállattartás, valamint később a gabonatermesztés jelentős bevételt hozott a város lakóinak, illetve szinte kikövetelte az iparos mesterségek jelenlétét és azok magas színvonalát. Több tucat mészáros, hentes, csizmadia, szűcs, szabó, kádár, kerékgyártó dolgozott a településen, egyre több lett a fazekas is, komoly iparos réteg alakult ki. Mindnyájuk munkájára szükség volt, hiszen a fejlődő, gazdagodó és polgárosodó nagykunsági ember  igénye eltartotta, ezen szakmák művelőit. Az itt élők polgárosodásához hozzájárult a híres református kollégium is, ahol a nagykun városok értelmiségének színe-java tanult.

 

3.   A fazekasság fellendülése

Ebben a pezsgő életű városban, ezzel a társadalmi hátérrel kezdett az 1830-as évek végén a többi szakma közül kiemelkedni a fazekasság.
Az első fontos lépés a mázas kerámia nagy mennyiségben való készítése volt. A mezőtúriak ismerték a mázakat, használták is, de a Hódmezővásárhelyről Mezőtúrra költözött céhes társaktól tanulták meg annak minden fortélyát.
A mázak előbb egyszerű zöld, barna, sárga színűek voltak, azokat általában kevés írókás dísszel tették érdekesebbé. Ahogy haladunk előre a korban, a színek egyre hangsúlyosabbak lettek, a díszítmények szó szerint kivirágoztak, ahogy a műhelyek egyre jobban elsajátították az új technikákat, az új anyagokkal való munkát.
A formákról elmondható, hogy a mezőtúri stílus, azaz a nagyöblűre, büszke állásúra kikorongozott edény ekkor nyerte el végső formáját, és ezek a jellemzők a mai napig, a 21. századig megmaradtak.
Természetesen a kerámiakészítés felfutásának a keresleten kívül volt még egy nagyon fontos alapja: a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló, korongozáshoz (és téglagyártáshoz) kiválóan alkalmas agyag. Ahogy a legtöbb síkvidéken lévő fazekas központban, Mezőtúron is vörösre égő, nem tűzálló agyagot bányásztak a városon belül és annak határában.
Az 1870-es években az addig jellemzően fehér alapszínű mezőtúri mázas edény megváltozott. Az uralkodó szín a sárga lett, melyet az Arad szomszédságában lévő Dud község bányájából szállított földfesték színétől a „dudi sárga” színtől kapott az edény. A sárga alapra, fekete, írókás, virágmintákat, növényi leveleket írtak, melyeket zölddel, pirossal (téglaszínnel), kékkel és fehérrel töltögetnek ki. Ebben az időszakban a szinte elmaradhatatlan edénydísz még a három nemzeti szín, amelyek minden nagyobb edényen megjelentek.

 

4.   Túri korsók

A mezőtúriak legfontosabb edénytípusa a korsó volt. A fazekas szakember elterjedtebb elnevezése a városban akorsós, hiszen minden műhely készítette a vizeskorsókat, aratókorsókat, csörgőkorsókat, a legmívesebb, legnagyobb szakmai tudást igénylő csárdáskorsókat.. (Azt tartották, hogy ezeket a csupa dísz, nagyon kecses és elég drága edényeket már csak akkor veszik le a polcról, a szekrény tetejéről, amikor csárdást járnak, azaz valamilyen ünnep van a családban, a közösségben.)

                                                   


1. kép - Csárdás korsó 1884-ből. Mezőtúr (Szolnok m.) Bp. Néprajzi Múzeum 

2. kép - Barna virágmintás aratókorsó
Korongozta: Busi József
Díszítette: Busi Józsefné
Mezőtúr, 2006

3. kép - Fehér, virágmintás aratókorsó
Korongozta: Busi József
Díszítette: Busi Józsefné
Mezőtúr, 2006

5.   Badár Balázs munkássága

Az 1890-es évek elején a sok kiváló mester közül emelkedett ki máig hatóan Badár Balázs fazekas - vagy ahogyan később nevezte magát: műfazekas.
Badár előbb megtanulta a hagyományos kerámiakészítés technikáját, a túri formákat, díszítményeket, majd saját tehetsége szerint elkezdte kora képző-és iparművészeti irányzatainak stílusában azokat alkalmazni. Műhelye tehát egy hagyományos fazekasműhely, de munkái már nem az egyszerű konyhai edények, hanem a parasztpolgár házának, a polgár és arisztokrata szalonjának díszei voltak.
Kiváló rajzkészsége és korongos tudása már korai munkáin is megmutatkozott és az elismerések nem is maradtak el: az 1890-es aradi iparkiállítás elismerő oklevele után hazai és külföldi kiállítások sokaságán nyert nagydíjakat. A magyar Millennium idején már ismert mester, a királyi pár kitüntette, vásárolt is tőle. 1900-ban Párizsban a nemzetközi kiállításon számtalan külföldi hívet szerzett magának egészen magas színvonalú, polgárházak bútoraihoz tervezett díszkerámia-kollekciójával. Badár-kerámiát birtokolni rang volt, és a minőséget garantált a mester, amikor az edény aljára rákarcolta a nevét. 1939-ben bekövetkezett haláláig elkészült sok ezer kerámiája és a máig fennmaradt darabok bizonyítják, hogy kivételes alkotó tette világhírűvé a túri fazekasságot.

 

                                                

1. kép - Koronás váza
2. kép - id. Badár Balázs és lánya, Badár Erzsébet
3. kép - id. Badár Balázs alkotásai

6.   A válságos, 1900-as évek eleje

Míg a Badár-műhely munkáit néha hónapokra előre kellett megrendelni, addig az 1900-as évek elejére a mezőtúri fazekasműhelyek egy része bezárt, egy hosszú, néha nagyon nehéz időszakokkal terhelt válság következett. A gyáripari kerámia és a zománcos lemezárú kiszorította a kézműipari kerámiát. A világháborúk zavaros időszakai ugyancsak kedvezőtlenül hatottak a kézműipar minden ágára, így a korsósok megélhetése is igen bizonytalanná vált.


Váradi Mihály korsós udvara - agyagszűrő és katlan az udvaron, ami mellett mindig volt egy hordó, tele vízzel, tűz esetére.
Mezőtúr, 1942.6.23.

                                        

1. kép - Bútor Lajos fazekasmester –
kirakodás a katlanból
Mezőtúr, 1930
2. kép - Sipos Antal fazekas mester
Mezőtúr 1943

 

7.   Megalakul a Fazekas Szövetkezet – fellendül a fazekasság

Ez a válság eltartott az 1950-es évek elejéig, amikor a fazekas szakemberek egy része önként, egy része kényszer hatására belépett a szövetkezetbe, ahol már közösen dolgoztak a meghatározott tervek alapján.
A Fazekas Szövetkezetben egyszerre készítették az álnépies gyári tömegárút, és a kézzel készülő, jó minőségű, valódi esztétikai értéket képviselő kerámiát. A piacszerzéssel, kereskedelemmel járó gondok megoldódtak, a szocialista ország piacai szinte korlátlanul vették fel az értékes és az értéktelen készárút. Később Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba is szállították az itt készülő használati-és dísztárgyakat.

                   

Batikolt mázas kerámia az 1950-es évekből
Grafitmázas „cigányváza” az 1940-50-es évekből

A Szövetkezet talán legnagyobb érdeme, hogy az 1970-es évek elejére az idős, nagy tudású mesterektől tanult fiatalokból az ország egyik legjobb tervező-alkotó gárdáját alakította ki, akik a mai napig is meghatározó személyiségei a mezőtúri és a magyarországi fazekas és keramikus alkotóközösségeknek.
A Szövetkezet már mint Kft. az ezredfordulón után bezárta kapuit, az ott dolgozók egy része saját műhelyében önálló vállalkozóként kezdett el dolgozni, de sajnos sokan teljesen elszakadtak szakmájuktól, a kerámiakészítéstől.
Jelenleg a városban tíz önálló fazekasműhely dolgozik. A mai alkotók nagy sikere, hogy 2009-ben a mezőtúri fazekasság a Szellemi Kulturális Örökség magyar nemzeti listájának része lett, ezzel is erősítve a városban ma is erős hagyománytiszteletet és a kézműves örökség védelmét.

Mezőtúr, 2015.2.1. - Busi Péter


forrás: www.mezotur.hu

 
     
Busi Péter 30/206-89-85
info@mestersegekboltja.hu
Készítette: Busi Péter -> 2010-2019 www.mestersegekboltja.hu
A weboldalon található tartalom, kép-, videó- és hanganyag, előzetes egyeztetést követően használható fel.

 

"Így készül"
Csalikancsó korongozása
Csalikancsó fülezése
Csalikancsó csecsezése
Csalikancsó metszése
Csalikancsó írókázása
Miskakancsó készítése
Váza ecsetes díszítése
Váza metszése
Kulacs készítése
Feliratos véza készítése

50 cm-es
miskakancsó 1

50 cm-es
miskakancsó 2
50 cm-es
miskakancsó 3
50 cm-es
miskakancsó 4
50 cm-es
miskakancsó 5
Süni kertiedény készítése